Annyi mindent le kéne írnom, de csak az egyik kezem alkalmas a gépelésre (sztori 1 :()
Gipszes kar
Végem. Hétfőn trambulinoztam, boldogan csináltam a flicket, erre reccs: ennyi volt.
Hétfő estétől péntek délutánig kórház.
Könyökficam + kis darab letört, úgyhogy hétfőn altatásban rendberakták, csütörtökön műtét - altatásban. Életem legrosszabb hete, tele fizikai és lelki fájdalmakkal.
Az egész júniust gipszben töltöm, ami a könyököm fölött kezdődik, tehát az egész balkezem használhatatlan. Ez most úgy jöhet át, mintha nekem nem jelentene semmit, de közben úgy érzem, mindennek, amit szerettem csinálni vége. Mindenki azt mondja, hogy a csont összeforr, elhiszem...és a könyökficam? Már sosem lesz olyan erős a könyököm, mint eddig.
Az utóbbi egy évben a sport jelentett MINDENT, közel voltam a céljaimhoz, és most mindennek annyi. Egy rohadt kézenállásnál félni fogok, nemhogy flickeket csináljak. Ráadásul lehet, hogy majd nem tudom kinyújtani a kezem, és akkor tényleg vége. Ezek alapvető dolgok a tornához/aerobikhoz. Már nem fogok tudni mindent visszaépíteni. A könyököm megerősítéséhez így is hónapok kellenek majd, és ez rengeteg veszteség. Egy hete semmit sem mozogtam, és már elvesztettem minden türelmemet.
Ráadásul most egy csomó minden lesz, amit rohadtul nem akarok gipsszel "átélni": unokatesóm ballagása, unokatesómék leutaznak hozzánk pár napra, PÁRIZS. Komolyan elgondolkodtam, hogy lemondom, ha addig nem szedik le.
- Nem tudom összegumizni a hajam
- Nem tudok kaját csinálni magamnak
- Alig tudok felöltözni egyedül
- Nem jön rám SEMMI, csak az ujjatlan pólók
- Nem tudok cipőt felvenni
És NEM túlzok. Értitek már? Mit kezdenék így Párizsban?
- Nem tudok hajat mosni
Na jó, hiszti vége, pokol napok folytatódnak.
UI: mindjárt csinálok designt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése